MÉH-legelő – óvjuk a méheket!

A méhlegelő olyan terület, amelyet a méhek és más beporzók táplálkozása és élőhelye céljából létesítenek virágzó növényekkel, akár természetes úton, akár mesterségesen ültetve. Kialakításának célja, hogy a méheknek egész szezonban folyamatosan biztosítson nektárt és virágport, ezáltal támogatva a beporzók egészségét és a biológiai sokféleséget. A méhlegelők lehetnek rétek, mezők, parkok, vagy akár háztáji kertek egy-egy virágszigete is.

A méhlegelő jellemzői

• Táplálékforrás:
  A méhlegelő olyan növényekkel van beültetve, amelyek biztosítják a méhek és más beporzók számára szükséges táplálékot (nektárt és virágport).
  
• Elhelyezkedése:
  Lehet természetes vagy mesterségesen létrehozott terület. Ide tartoznak a rétek, mezők, erdőszélek, parkok, közterületek és a kertek.

• Sokféleség:
  A cél, hogy a növények virágzási ideje fedje egymást, így egész évben táplálék áll rendelkezésre. Érdemes különféle, méhek által kedvelt növényeket ültetni, mint például a levendula, napraforgó, citromfű, zsálya, repce, kakukkfű, rozmaring, szippantóvirág, körömvirág, pipacs és mézontófű.

• Élőhely:
  A nagyobb méhlegelők nem csak táplálékot, de élőhelyet is biztosítanak a vadon élő rovaroknak.

• Gazdasági és ökológiai méhlegelő:
  Az „ökológiai méhlegelő” kifejezés olyan területekre utal, amelyek a biológiai sokféleséget szolgálják, míg a hagyományos, méhészethez köthető „méhlegelő” (pl. nagy akácos vagy repceföld) gazdasági célt is szolgál, bár a gazdasági területek virágzása után a vadon élő rovarok éhezhetnek.

Hogyan készítsünk méhlegelőt?

• Talajelőkészítés: A vetés előtt a talajt megfelelően elő kell készíteni.
• Vetés: A virágkeveréket a fagyok elmúltával érdemes elvetni, a legtöbb növény esetében március és május között.
• Karbantartás: Hagyjuk, hogy a növények magot érleljenek. A túlzottan elszáradt részeket eltávolíthatjuk, de engedjük, hogy a magok elszóródjanak.
• Növények: Érdemes vegyesen ültetni a különféle virágzási idejű növényeket.

Kapcsolódó ajánlataink